E-vitamin, az ifjonc
Az E-vitamin fiatal tagja a vitaminok családjának, hiszen története csak a
XX. század elejére nyúlik vissza. 1911-ben Hart és munkatársai állatkísérleteik
alapján írtak először az antisterilitás faktorról. 1922-ben Evans és Bishop
számoltak be egy, a patkányok szaporodásához nélkülözhetetlen vegyületről, amelyet
aztán 1936-ban búzacsírából is izoláltak. Kémiai szerkezetének leírása 1943-ban
Fernholz nevéhez fűződik. A vitamin az ábécé sorrendnek megfelelően az E-vitamin
elnevezést kapta. Az antioxidáns hatását feltételező első teória szintén állatkísérletek
alapján 1945-ben született meg. A szervezetünkben betöltött pontos szerepét
mind a mai napig vizsgálják.
Az E-vitamin tulajdonképpen 8 kémiai vegyületet összefoglaló neve: 4 tokoferolé
és 4 tokotrienolé, amelyeket a, b, g, d betűkkel jelölnek. A természetben leggyakrabban
a d-a- és a g-tokoferol fordul elő. A tokoferol szó a görög tocos születés és
a pherein világra hoz szóból ered, az -ol végződés a vegyületben előforduló
alkoholcsoportot jelöli. Az elnevezés arra utal, hogy számos állatfaj szaporodóképességéhez
nélkülözhetetlen. Zsíroldékony vitamin lévén, a májban és az izmokban raktározódik;
de a herék, a petefészkek és a vörösvértestek E-vitamin-koncentrációja is jelentős.
Az orálisan elfogyasztott E-vitamin 20-40%-a szívódik fel, a többi a széklettel
távozik. Az eltérő kémiai szerkezetből adódóan az egyes tokoferolok biológiai
aktivitása is más, összehasonlításukhoz szükséges volt egy új fogalom a tokoferol-ekvivalens
(TE) bevezetésére.
| 1 mg TE = 1,49 nemzetközi egység (NE, IU) 1 mg d-a-tokoferol 2 mg b-tokoferol 10 mg g-tokoferol 3,33 mg a-tokotrienol TE = tokoferol-ekvivalens NE = nemzetközi egység (angolul: IU) |
Antioxidáns vitaminként - a C-vitaminnal és a béta-karotinnal egymás hatását
erősítve - megvédik a szervezetet a szabadgyökök károsító hatásától, amelyek
egyrészt az anyagcsere-folyamatok során, másrészt a környezeti ártalmak hatására
keletkeznek. Gátolja a többszörösen telítetlen zsírsavak lipidperoxidációját,
védi a biológiai membránok épségét. Legerősebb antioxidáns hatással a g-tokoferol
rendelkezik. Az E-vitaminnak szerepe lehet a szív- és érrendszeri betegségek
kockázatának csökkentésében, mert gátolja az LDL-koleszterin oxidációját, amely
az érelmeszesedés kialakulásának egyik fő okozója. Nélkülözhetetlen eleme a
sejtlégzésnek és részt vesz a genetikai információ továbbításában is. Hozzájárul
a vörösvértestek hosz-szabb élettartamához és elősegíti a vas felszívódását
azáltal, hogy könnyebben felszívódó formában tartja. Sikeresen alkalmazzák koraszülöttek
hemolitikus anémiájának gyógyításában.
Az E-vitamin-szükségletet az étrend többszörösen telítetlen zsírsav- (PUFA)
tartalma is meghatározza. Az ilyen zsírsavakat tartalmazó növényi olajok E-vitaminban
is gazdagok. Ideálisnak tekinthető az arány, ha 1 gramm PUFA-bevitelre 0,6 mg
TE jut. Az E-vitamin hiányállapota felnőttkorban változatos táplálkozás esetén
nem fordul elő. Az E-vitamin nem tekinthető toxikusnak, a napi ajánlásnál -
amely felnőtt ember számára 10 mg - akár 8-10-szer nagyobb mennyiséget is képes
szervezetünk elviselni. Egyes feltételezések szerint a véralvadásgátló gyógyszert
szedőknek kerülniük kell a magas E-vitamin-fogyasztást, mert a K-vitamin gátlása
révén megnövekedhet a véralvadási idő.
Kozmetikai készítményekben a bőr hidratáltságának növelésére és az UV-sugarak
káros hatásának csökkentésére alkalmazzák.
Bolla Erika